AZ EVANGÉLIUMTÓL az evangéliumokig - 2. rész
Dr. Takács Gyula
Miről szól az evangélium? Kiről szól az evangélium? Hogyan keletkezett az evangélium? Dr. Takács Gyula atya csörötneki plébános, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanára írásában ezekre az alapvető kérdésekre keresi a választ, miközben felfedi miért is fontos keresztény életünkben az evangélium. A sorozat 2. részét olvashatják.
Mivel kérdésünk meghaladja a történetiség kérdését, a történetkritikai módszernek is ki kell egészülnie más vizsgálati módszerekkel. Amikor történetkritikai módszerekkel megvizsgáltuk a “megfogalmazás útját”, még nem tettünk meg minden lehetségest és szükségest az evangéliumokkal kapcsolatosan. Tekintettel arra, hogy jelen vizsgálódásunk főként a történelemkritika területén mozog, a másik két vizsgálati területre, nevezetesen az esztétikai-lingvisztikai és a hermeneutikai-egzisztenciális kutatásra csupán a kép teljessége kedvért szeretnénk utalni.
Az evangéliumokat – mint bármely szellemi alkotást – három alapvető irányban lehet szemlélni:
- előzményeiben: történelemkritikai módszerrel:
az ‘evangélium’ az EVANGÉLIUM előtt
- önmagában: esztétikai-lingvisztikai módszerrel:
az EVANGÉLIUM önmagában
- következményeiben: hermeneutikai-egzisztenciális módszerrel:
az ‘evangélium’ az EVANGÉLIUM után
Az első a mű forrását kutatja, a második magát a művet vizsgálja, a harmadik a mű címzettjében kifejtett hatást tárja fel:
- 2. 3.
forrás……………………EVANGÉLIUM………………címzett
Most az evangéliumok három dimenziója közül a történelmi dimenzióval szeretnénk foglalkozni. Arra a kérdésre szeretnénk választ kapni: Hogyan jutottunk el az Evangéliumtól az evangéliumokig? Ugyanekkor azonban szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy lehet – és az adott esetben kell is – foglalkozni az evangéliumok másik két dimenziójával: az immanens és az egzisztenciális dimenzióval.
Az evangéliumokat önmagukban is lehet vizsgálni (elvonatkoztatva a keletkezési környezettől, szerzői szándéktól; illetve mondanivalótól, címzettől), mert vannak benső, immanens törvényszerűségei. Ezt a vizsgálatot egy modern értelemben vett esztétikai-lingvisztika végzi.
Végül van egy harmadik kategória, egy harmadik dimenzió is, mert az evangélium nem lezárt, befejezett valami abban az értelemben, hogy tovább már nem hat, nem működik.
Az evangélium – ezt a szót jól jegyezzük meg – provokatív valóság!, nem puszta információ.
Minden információ visszafelé néz, és előre le van zárva. A provokáció azonban előre néz és nyitott. Az evangéliumok ilyenek! Következésképp
az evangéliumoknak van egy olyan dimenziójuk, amely hozzánk, közvetlenül minden ÉN-hez irányul. Az evangélium jelen van a világunkban. Éppúgy jelen van, amiként jelen volt akkor, amikor a Názáreti körüljárt. Körüljár ma is: gyógyít és fölemel, szólít és hív, mindeneket magához vonz. Ahol és amikor ez megtörténik, ahol és amikor az ÉN evangéliummá válik, csakis ott és akkor fejeződik be az ‘evangélium’.
Ezzel a harmadik dimenzióval: az eseményből írott szöveggé vált Evangéliumnak újra eseménnyé válásával foglalkozik tudományos formában az egzisztenciális hermeneutika. Szeretném azonban megjegyezni, hogy minden elmélkedő, hívő megnyílás az evangélium előtt ezt a célt szolgálja: hogy az evangéliumokból ismét Evangélium legyen a ‘Jézust megtenni’ aktualitásában.