Ha érzed a hívást …
- Mindenkit másképp, egészen személyesen – akár egy pillanat alatt, akár egy hosszú folyamaton át.
- Mindig Ő a kezdeményező, aki az én szabad válaszomra vár – kitartóan, hűséggel, szerelemmel.
- ha otthon vagy Jézusnál
- ha mélyen átéled Isten irántad való jóságát és mindent felülmúló szeretetét
- ha úgy érzed, Isten lefoglalt magának
- ha ott van a szívedben a vágy, hogy Krisztussal együtt akarsz tenni a világért
- ha szeretnéd, hogy a körülötted élők is megismerjék Isten szeretetét
- ha szívesen vagy olyanok között, akik Krisztus közelségében élnek
- ha felfedezed, hogy ajándékaiddal gazdagíthatod a közösséget.
- Isten, aki meghív, hűséges – ha valóban Ő hív, akkor a hivatás parazsát nem engedi kialudni.
- Néhány gondolattal bemutatjuk közösségünket a Szociális Testvérek Társaságát
- A Szentléleknek szentelt közösség vagyunk.
- Küldetésünk, hogy szétárasszuk magunk körül az ima, a lelkiség és a szeretet szellemét.
- Nem zárt kolostoron belül, hanem az élet centrumában élünk és dolgozunk.
- Nemzetközi közösség vagyunk. Magyarországon 82-en, a Szombathelyi Egyházmegyében hatan vagyunk szociális testvérek. Az ajándékok különfélék, a Lélek pedig ugyanaz. Van köztünk szentlelkes mérnök, szentlelkes védőnő, szentlelkes hitoktató, szentlelkes köztisztviselő, szentlelkes tanár. Így járunk külön-külön, mégis együtt a Megszentelő Szeretet küldetésében.
- az Eucharisztia és annak tisztelete
- Szentlélekbe gyökerezettségünk
- szociális testvéri egyéni és közösségi imaéletünk
- személyes Isten-kapcsolatunk
- Imában Isten elé visszük azokat, akikkel dolgozunk, találkozunk, élünk – és Krisztust visszük közéjük a munkahelyre, az élet különböző területeire.
- családias kisközösségekben
- modern formában
- külső jeleink a Szentlélek jelvény és a jegyesi gyűrű.
Szociális testvérek társasága
FERENCES REND
Hivatásgondozás
- Egyházmegyei referens: Pete Polgár Máté, szombathely-szentkirályi plébános
- e-mail: hivatas88@gmail.com
Hivatásgondozási felelős: Dobszay Benedek OFM
e-mail: hivatas@ferencesek.hu
Hivatásgondozó: Zics Ildikó testvér
e-mail: ildikotestver.sss@gmail.com
Közösségbe jelentkező fiatalok felelőse: Vízvárdy Rita testvér
e-mail. ritatestver.sss@gmail.com
- Hivatásgondozó felelős: Petres Lúcia Op
e-mail: petres.lucia@gmail.com
A gyerekkori élményekhez nyúlok vissza. Ahogy egy hópelyhes téli reggelen rorátéra indulunk. A falu sötét, nincs villanyvilágítás. Az öreg nénikék a zseblámpák halvány fényénél igyekszenek fel a domboldalon lévő templomba. Mint ezer kis szentjánosbogár, vonul föl a menet a csikorgó, ragyogóan fehér hóban. A léptek hangját fölerősíti a téli nagy csönd. S ahogy megyünk, a sok pici fény egybeolvad és fényfolyammá változik ebben a hajnali órában. Elérkezünk a templomhoz, még mindig lépcsőkön haladunk fölfelé. Kinyílik az ajtó, belépünk, és még mindig fölfelé megyünk. Maga a hajó is emelkedik a szentély felé. És a tündöklő fényben megjelenik az oltár, a Szentháromság képe, ott áll a pap aranyos miseruhában, és minden telve van eddig soha nem látott ragyogással. A mellettem lépkedő öcsémmel meg voltunk győződve, hogy a mennyországban vagyunk.
Később egy fiatal pap Szent Kristóf életét mesélte el egy erdei kiránduláskor. Egy tisztáson ültünk. A történet szemléletes képei megmozgatták a képzelőerőnket. Ez a Kristóf mindig a legnagyobb urat kereste. Szolgált kisebb-nagyobb hatalmasságoknak, főuraknak és méltóságoknak. És arra lett figyelmes, hogy mindegyik megrettent, ha egy még nagyobb úr neve jött szóba. Legvégül a gonoszhoz szegődött el. Sokat ártott amerre csak megfordult. De egyik alkalommal egy kereszt tövében arra lett figyelmes, hogy a Megfeszített mellett elhaladva a Sátán is megijedt. Így talált el végül a jó Istenhez. Talán jelképes út volt ez, engem mélyen megérintett.
Sok pappal találkoztam, míg gimnáziumba kerültem. Bár inkább nagyon egyszerűen viselkedtek, mégis volt bennük valami számomra több, mint a más foglalkozású embereknél. Szívesen kerestem a társaságukat.
Gimnáziumban a ferenceseknél nagyot kellett fejlődnöm, és a szerzetesek kiváló minták lettek: a szorgos kétkezi munkában, a megfontolt beszédben, a fájdalmak elfogadásában és elviselésében, a magukat észrevétlenné tevő áldozatosságban, a belső imában, amik fokozatosan tárultak fel előttem.
Az úr Jézus embereken és apró egyre jobban kiteljesedő, önmagukon túlmutató képeken, benyomásokon keresztül talált utat a lelkemhez. A Végtelen felé tettek érdeklődővé, fogékonnyá.
A főiskola, az egyetem a szellemi képességeimet nyitogatta. Élveztem a gondolatok gazdagságát, a teljesség felé megnyíló érzelmi-akarati életet. Bár szinte minden érdekelt, mégis a Szent örvénylő titka vonzott közel magához.
Kezdő szerzetesként találkoztam a karizmatikus mozgalommal. Tanultam az imádásból fakadó őszinte és egyszerű megnyílást és missziót. Elmélyítették hitemet és gondolkodásomat a szentek bölcsességei, mint „Uradért Uradat bátran odahagyd!”, vagy „Istenem Te vagy minden.”, vagy „Kisebb szeretet távozz tőlem, mert én a nagyobb Szeretetbe szerettem bele!”
A templom, a Szentség lakozó sátra egész életemre erős, intenzív hatással bír. Bár beléphetek a szentek szentjébe és közelében lehetek a Felséges Királynak, mégis újra és újra kívánatos és elérendő, soha be nem teljesülő, nyugtalanító, hívogató az örök öröm elnyerése.
Ministráltam, felolvastam, részt vettem a liturgikus szolgálatban. Ma 63 évesen is azt élem át, hogy életem legértelmesebben eltöltött ideje, amit a Legfőbb Jó mellett töltök.
A szombathelyi ferences közösségről bővebben honlapjukon tájékozódhatnak: www.szombathelyiferencesek.hu. A ferences hivatás iránt érdeklődők számára pedig a www.ferencesek.hu/hivatásgondozás oldalt ajánljuk.
plébános
Minden ember hivatása az, hogy nagylelkűen odaadja az életét Istennek és testvéreinek. A küldetésünk tehát egy irányba mutat, csak útjaink különbözőek.
Engem a papságra hívott meg az Úr, már lassan húsz éve, hogy a szívemre beszélt. Éppen befejeztem az általános iskolát, amikor Kőszegen egy hivatástisztázó lelkigyakorlaton meghallottam az Isten hívását. Egy szentségimádás alatt egy belső hangra lettem figyelmes: „Te az én szolgám leszel.” Hallottam, de megrémültem tőle; az egész olyan váratlan és félelmetes volt. Így próbáltam minél mélyebbre elásni a szívemben és úgy tovább menni, mintha meg sem történt volna. Egy ideig sikerült is megfeledkezni róla, közben folyamatosan ministráltam, plébániai ifjúsági csapat tagja voltam, cserkészkedtem. Aztán eljött a pályaválasztás ideje, de még ekkor sem gondoltam, hogy esetleg a papság irányába kellene elindulnom. Mígnem közvetlenül az érettségi előtt elmentem a Győri Szeminárium nyíltnapjára, ahol már nem először fordultam meg; és mindig, ahogy most is megfogott valami. A lényeg azonban a hazaúton történt. Az akkori káplánunk az autóban egy egyszerű kérdést tett fel, ugyanis látta rajtam a papi hivatás jeleit: Miért nem megyek el papnak? Mi az, ami akadály számomra; hogy ebbe az irányba induljak el? Erre a kérdésre nem tudtam válaszolni; illetve tudtam, hogy tulajdonképpen semmit nem tudok felhozni a papság ellen. Akkor, ott döbbentem rá, akkor vált világossá, hogy merre kell indulnom. Úgy szálltam ki az autóból, hogy pap leszek. Azon az estén megtelt a szívem örömmel, ujjongott a lelkem: felismertem a hivatásomat.
Elindultam az úton: hat év szeminárium, papszentelés, hat kápláni év, tanulmányok folytatása. Hála van a szívemben Isten felé: már eddig is százannyit kaptam az Úrtól, mint adtam. A mai napig hiszem és tanúsítom, hogy jósága és irgalma mindig velem volt. Akkor is, amikor hűtlen voltam Hozzá, amikor elestem felsegített és erőt adott továbbmenni. Hálás vagyok szüleimért, testvéremért, családomért, hitoktatóimért, papjaimért, cserkésztestvéreimért, tanáraimért és mindenkiért, aki hitével, jóságával, tanúságtételével, bátorításával, szerető jelenlétével részese volt papi hivatásom alakulásának és eddigi papi szolgálatomnak.
Az Isten Téged is meghív arra, hogy add oda az életed. Ha már megtaláltad helyedet az életben, és béke van a szívedben légy te is hálás és hűségesen tarts ki az úton. Ne gondold, hogy más úton jobb lenne. Ahova az Isten állított, ott kell állnod. Akkor is, ha nehéz, számodra ez az üdvösség útja. Légy élő kapcsolatban Isteneddel, ha elestél fogadd be újra és újra az Ő végtelen irgalmát és felegyenesedve járd tovább a szeretet útját.
Ha még nem találtad meg a hivatásodat, akkor keresd az életedben a csendet. Keresd az Isten csendes jelenlétét. Figyelj a kis jelekre, amelyek a hétköznapokban hozzád szólnak. Kikérheted olyan ember tanácsát is, aki régóta ismer, látja az életedet és közel van Istenhez. Bárhol is légy, bármit is tegyél, élj mindig áldozatos szívvel, akarj mindent odaadni. A Szeretet Istenével a szeretet köt össze. Így hiszem, hogy idővel te is meghallod, megérzed Isten szavát; megérted akaratát, felismered tervét, melyet Rólad szőtt. Ha meghallod a hívást, ne félj, bízz Benne! Aki meghív az hűséges és mindig veled lesz. Csak akkor lesz értelmes, teljes, boldog az életed, ha bátran és nagylelkűen oda tudod adni Istennek és testvéreidnek. Én úgy gondolom, megéri!
Óra Krisztián atya
