AZ EVANGÉLIUMTÓL az evangéliumokig -1. rész

A történelem kutatója az 1. század vizsgálata során a század első harmadában találkozik egy – ha nem is könnyen körülhatárolható, de félreismerhetetlenül azonosítható – történelmi jelenséggel, amelyet így nevezünk: az Evangélium.

Ez az Evangélium nem más, mint Jézus Krisztus igehirdetése, tettei és egész élete – röviden: jelenléte a történelemben.

Azután, ha tovább haladunk az időben, a század második és harmadik harmadában találunk négy jól megírt, megragadható, körülhatárolható irodalmi alkotást, amely irodalmi alkotások mindegyikét ezzel a névvel illetjük: evangélium.

         A két jelenség összefüggése világos:

Az Evangélium-Jézus a Mk / Mt / Lk / Jn evangéliumok forrása.

        Az Evangéliumtól jutottunk az evangéliumokig. – De hogyan?! Jelen vizsgálódásunk első feladata abban áll, hogy választ adjunk erre a “hogyan” kérdésre. Azt szeretnénk megvilágítani, hogy milyen út vezetett az Evangéliumtól  az evangéliumokig; ezen út során mi történt, milyen összetevők működtek közre. Miközben világosan látjuk az evangélium drága kincsét, amely sértetlenül és hamisítás nélkül jutott el az Evangélium-Jézus történelmi eseményiségéből a kánoni evangéliumok irodalmi köntösébe, nem feledkezhetünk meg az edényről sem, amely hordozta ezt az értékes ‘anyagot’, míg eljutott mai, rögzített alakjáig. Az evangéliumok ‘Evangéliumának’ hitelessége mellett ugyanis rá kell mutatnunk arra a körülményre is, hogy az evangéliumokban felismerhetők azoknak a hatásoknak a nyomai is, amelyek az Evangéliumtól az evangéliumokig vezető közbeeső úton a hordozók részéről érték az evangéliumi anyagot.

         Azt tudjuk, hogy az Evangélium maga Jézus Krisztus. Most arra a kérdésre szeretnénk választ kapni: Mik az evangéliumok? 

Az evangéliumok kiindulópontja, forrása az Evangélium-Jézus. Viszont a kezünkben lévő evangéliumok egy hosszú alakulási folyamat végeredménye. 

Most szeretnénk látni a megfogalmazás útját: Mi történt ezen az úton?

         Az Evangélium-Jézustól az írott evangéliumokig vezető út megvizsgálása során két fő tényezőt kell majd szemügyre vennünk:

1. az ambienst (környezetet)
2. az evangélistát

A vizsgálat módszere a történetkritikai módszer.

A fenti kérdés megvizsgálása azért szükséges, hogy feladatunk második részének eleget tehessünk: megállapíthassuk, vajon fennáll-e az azonosság az Evangélium-Jézus és a Mk / Mt / Lk / Jn evangéliumok között? Vajon hűségesen közvetítik-e az evangéliumok Jézus Evangéliumát?

         A kérdés ilyen megfogalmazása magában foglalja az evangéliumok történelmi hitelességének kérdését: Vajon az evangéliumok által megőrzött események azonosak-e a Jézus életében történtekkel; a leírt szavak a Jézus által mondottakkal? Azonban egyszersmind túl is haladja ezt a kérdést. Az evangéliumoktól elvárjuk a történelmi hitelességet, de nemcsak ezt. Elvárjuk, hogy a leírt események megtörtént események, a leírt szavak elmondott szavak legyenek – azonban nem elégszünk meg ennyivel. Az evangéliumoktól azt kell várnunk, hogy a megtörtént események ismét történjenek meg, a kimondott szó ismét hangozzék. Ez a funkcionális hitelesség meghaladja a történelmi hitelességet, és ez utóbbi nem vizsgálható az előbbitől elszigetelten.

         A történelmi hitelesség problémája – ha ezen történeti azonosságot értünk – olyan betegség, amelyből  lassanként, tán néhol túl lassan – kezdünk kigyógyulni. A múlt század öröksége ez. A múlt századé, amely valami fura módon a historizmus százada volt. Ma azonban másképp éljük át az időt: a jelen bizonytalanabb lett és nem ígér jövőt – a múlt közelebb került hozzánk. Valamikor a jelen olyan biztos pódium volt, ahonnét elmerenghettünk a múlt fölött és eltervezhettük a jövőt.

Ma mintha elveszítettük volna a jelen talaját és így a múlt lett az életterünk. Mi nem tudunk valamit a múltról, mi abban élünk, és abból:

Emiatt egészen átalakult a történelemszemléletünk és ebben a szemléletben a történelmi hitelesség kérdése másként vetődik fel. Nem úgy, hogy valóban megtörtént-e? Számunkra ez az akadémikus kérdés illuzórikus. Mi így kérdezünk: Megtörténik-e ma is? 

Mert számunkra a történelem nem szép panoráma, amelyben magasról gyönyörködünk, hanem az a tér, amelyben élünk. Mi nem azt kérdezzük: a keresztnél álló százados ajkán elhangzottak-e a szavak: Valóban az Isten fia Ő – vagy csak az evangélista adta ajkára a maga hitét. 

Bennünket az izgat, hogy mi, akik Krisztus keresztjénél állunk, kimondjuk-e ezeket a szavakat. Nem az foglalkoztat minket, hogy a százados története megtörtént-e akkor – hanem sokkal inkább az, hogy ma és velünk megtörténik-e a százados története. Csak ettől lesz hiteles, csak ettől lesz történeti.

         Megértjük-e egymást? – itt nem arról van szó, hogy akár igaz, akár nem, csak higgyétek. Egyáltalán nem erről van szó! Hanem inkább arról, amit Gamáliel így fejezett ki a főtanácsban: Sok messiás lépett fel – és akik nem az Istentől voltak, azok mind elvesztek. A mi Messiásunk nem veszett el. És akinek nem elég, hogy 2000 éven keresztül és ma is történik, ami történt Palesztinában az 1. század első harmadában – az nem érdemel további bizonyítékot. Mert a történelem kritériuma nem az, hogy megtörtént-e, hanem hogy történik-e ma is? Hisz Teodásról, Bar Kochbaról, meg sok-sok társáról tudhat az éles szemű történész, és ki vonja kétségbe, hogy megtörténtek. – De mit használ mindez nekünk!? És mit érne Jézus története nekünk, ha csak megtörtént volna? 

A történelem nem az, ami megtörtént, hanem az, ami ma is történik. Mert a történetnek nem az az egyetlen és nem a legfőbb dolga, hogy elmúlt, hogy volt valamikor. A történet dolga az, hogy jelen legyen, hogy váljék jelenné; hogy jelen legyen a mi életünknek, és kinyissa nekünk a jövő távlatait. 

         Hadd idézzem Thomas Mann szavait a József és testvéreiből: “A történetet akárki ismerheti, de a döntő az, hogy jelen van-e, amikor megtörténik”. 

A döntő nem a megismerés, hanem a döntő maga a történet, jobban mondva a történés maga. A döntő az, hogy ma történik-e, és hogy akkor ott vagyok-e jelen?

Mit érünk mi Teodás történetével, meg Bar Kochbáéval? Mit érünk mi Néró vagy Napóleon történetével, ha nem vigasztal meg minket törődöttségünkben, ha nem emel föl, ha nem építi fel az élet útját ingadozó lépteinknek?  És ki adott nekünk történetet, ha nem Jézus? És ki adott nekünk életet, és ki nyitott utat, odajutást az Irgalom trónjához?

 Jézus maga a történet. Jézus az egyetlen igaz történet. 

És nincs más név az ég alatt, csak az Övé, amelyben üdvözülnünk lehet. Csak Jézus története a hiteles történet, mert ez az egyetlen történet, amely él és életet ad.