A nagyböjti időszakban a lemondás, böjtölés nem a cél, csupán eszköz a megtérés útján. Napjainkban sokan elismerik a böjtölés, vagy inkább a koplalás technikáját, egészségre gyakorolt hasznosságát, – amit a mai természetgyógyászok ’méregtelenítés’ címén reklámoznak -, de nem annyira az Istenhez való megtérés miatt, inkább a feleslegesen cipelt kilóinktól való megszabadulás végett. Ennek, valljuk be, nem sok köze van a nagyböjt keresztény szellemiségéhez. Ezek csak technikák az önfegyelmezéshez, az akaratunkon való uralkodáson.
A lemondás, az áldozat mind-mind eszköz és hangsúlyozom, nem cél a megtérés sikeréhez. Minden nagyböjt elején belegondolok, hogy bérmálkozásom óta, mely már több évtizede volt, ha minden évben csupán egyetlen egy rossz szokásomtól, tulajdonságomtól meg tudtam volna szabadulni, mennyivel közelebb lehetnék Istenhez, üdvösségemhez.
Tapasztalat, hogy nem szabad egyszerre sokat vállalni. Elég egyetlen egy bűnünket, rossz tulajdonságunkat kijelölni és ezt az egyet módszeresen kiiktatni, kiirtani életünkből. Ha egyet sikerül, akkor észre fogjuk venni, hogy több más rossz is eltűnik életünkből. Például, ha megfogadjuk, hogy ezentúl nem mondunk rosszat embertársainkról, akkor a csúnya beszéd is elpárolog hétköznapjainkból. Mert sok esetben a pletyka és a csúnya beszéd édestestvérek. Sok esetben a trágár, lealacsonyító szavaink mások megítélésekor szoktak előkerülni szótárainkból.
Az erényekkel is hasonló a helyzet. Ha elhatározzuk a nagyböjt elején, hogy idén csak egyet fogunk begyakorolni, betanulni, akkor itt is elindul a ’porszívó-vákuum hatás’ és jön utána a többi. Például elhatározhatjuk, hogy mindenhova pontosan érkezünk. Apró dolognak tűnik, amikor viszont elkezdjük, rájövünk, hogy nem kis erőfeszítésbe fog kerülni. A pontosság a tisztelet és szeretet egyik kifejezője. Nem megvárakoztatni azt, aki éppen időre vár bennünket.
Mi papok megszoktuk, hogy akkurátus módon mindig tartani kell az időt: szentmise kezdése, temetés, esketés, hivatali nyitva tartás stb… Gondoljunk bele, ha a pap, akár önhibáján kívül elkésik egy temetésről, még évtizedek múltán is emlékeznek rá a gyászolók. Ez viszont újabb bűnalkalmakat szülhet az emberek részéről. „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük!” (Mt 7,12)- olvassuk Jézus szavait, az „aranyszabályt”, Máté evangéliumában. Ha pontosak vagyunk, akkor érezni fogja a másik ember és a közösség is, hogy megtiszteljük, szeretjük őket, és most és itt, ő(k) a fontosak.
Kívánom minden Kedves Olvasónak, hogy szívlelje meg, és kis adagokban, de kezdje el a metanoiát, a megfordulást Isten és az üdvössége felé. Ne feledjük: olyan lesz a Húsvétunk, amilyen a Nagyböjtünk! Az ünnepeink és az örök életünk is elsősorban a készületen múlik.
corper mattis, pulvinar dapibus leo.
