A mennyországot választom című film egyik jelenetében egy ifjú bejelenti, hogy püspök akar lenni. Fülöp atya megkérdi tőle: És azután? Aurelio szerint a következő lépcsőfok a nunciatura. És azután? Lehetek esetleg bíboros. És azután? Aztán pápa? A fiatalember azt is elképzelhetőnek tartja. És azután? Aurelio kezdi kényelmetlenül érezni magát: Elég, Fülöp! Véget ér az életem. És mit gyűjtöttél?

És azután?! Bennem is sokáig visszhangzott a kérdés. Minden túl kevésnek tűnt, míg el nem jutottam a felismerésre, amit Avilai Szent Teréz így fogalmaz meg: „Egyedül Isten elég!” Minden tervünket, vágyunkat hadd rengesse meg ez a kérdés, vezessen el legmélyebb vágyunkig, Istenig! Ha nem Őérte választjuk a papi, szerzetesi hivatást, akkor nem hiszem, hogy termő, eleven életet élhetnénk.

Fontos az imádság, a csend a Szentlélek hívó hangjának meghallásához, önmagunk megismeréséhez, karizmánk felismeréséhez. Rám lelkesítően, megerősítően hatott egy-egy szent életének olvasása. Isten gyakran egy testvéri tanácson, útmutatáson keresztül vezet. De nem mindig! Készülj fel arra, hogy a papi, szerzetesi hivatásod miatt megnemértésben lesz részed! Talán többen megpróbálnak lebeszélni. Egyik idős nővérünk azt mondta, hogy ha a családtagjaink megértenék a hivatásunkat, valószínűleg már ők is kolostorban lennének. Ezért válogasd meg, hogy kivel osztod meg ezt az útkeresésedet! Jobb kevesekkel beszélgetni erről, nem túl korán feltárni ezt a vágyadat. Érdemes őszintén beszélni róla a lelkivezetőddel, egy szerzetes testvérrel vagy nővérrel, részt venni hivatástisztázó lelkigyakorlaton, szerzetesközösségek által tartott programokon. Javaslom neked a közösségünk facebook-oldalán található, hivatáskeresőknek szóló videósorozatot.

A döntés, elköteleződés félelmetesnek tűnhet. A mi korunkban biztosításokat kötünk, a szolgáltatásokra garanciát igénylünk, ha nem nyeri el tetszésünket a rendelt termék, ingyen visszaküldhetjük. De a szerzetesség, papság –a házasság szintén- nem az AboutYou webáruház! Ha 100%-os bizonyosságra és biztosítékokra törekszel, soha nem fogsz elköteleződni. Egy táborozáskor egyik tanítványunk nem merte elhagyni a medencébe vezető lépcsőt. Egész nap ott szobrozott fehér trikóban a korlátot szorongatva, miközben a többiek vidáman hancúroztak a vízben. Lehet, hogy néha elmerültek, orrukba, szemükbe ment a víz… De mit számít az! Legyen bátorságod igent mondani a felismert hivatásodra! A biztosíték nem a szerzetesi közösség kiválósága és nem te szentséged, hanem Ő, aki meghívott. Imádkozz Hozzá a hűség ajándékáért, és bízz Benne! Bizalom nélkül nem lehet kitartani.

A szerzetesi család, ahová tartozom -a domonkos rend- nemrég ünnepelte 800. születésnapját. Arcának barázdáit alakították az évek, én úgy látom, mint egy ragyogó idős arcot, amelyet széppé formál a múló idő. Fő munkálója az életünket átszövő imádság, a testvéri közösség örömei, küzdelmei, az örömhír hirdetése és a stúdium, amit én úgy fogalmaznék, hogy tanulékonyság, nyitottság. Bár a habitusunk fekete-fehér, igazán sokszínűek vagyunk.

Aranyszájú Szent János szavaival biztatlak: „… semmi sem éleszti fel annyira a szeretetet, mint ha a szeretett személy megérti azt, hogy nagyon vágyik a szeretetére az, aki őt szereti.” Rendülj meg Isten irántad való szeretetén és utánad való vágyakozásán, és a felébredő viszontszeretet segít a hűséges igenben!