Az Eukarisztiáról az újonnan megkereszteltekhez
Szent Ambrus püspök „A misztériumok” című értekezéséből
A keresztségben megtisztult nép ezután ragyogó ruházatban Krisztus oltárához vonul, ezt imádkozva: Odalépek Isten oltárához, Istenhez, aki nékem ujjongó örömöm (Zsolt 42,4). Miután ugyanis levetette magáról az ősi tévedés bűnét, sasként megújult fiatal szívvel (vö. Zsolt 102,6) sietve igyekszik a mennyei lakomára. Megérkezik a körmenet, mindenki meglátja a feldíszített szent oltárt, és felkiált szívében: Asztalt terítesz nekem (Zsolt 22,5). Dávid szavait vesszük ajkunkra, amikor így kiáltunk: Az Úr az én pásztorom, nincs is semmiben hiányom, zöldellő mezőkön terelget engem, és csöndes vizekhez vezet (Zsolt 22,1). Aztán így folytatjuk: Járjak bár halálsötét völgyekben, ott sem félek a bajtól, hiszen te vagy énvelem. Pásztorbotod és terelővessződ az én bizodalmam. Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme előtt. Dús kenettel frissíted fejemet, színültig teli serlegem kicsordul (Zsolt 22,1-5).
Valóban csodálatos volt az, hogy az ősatyáknak Isten mannát hullatott, és hogy mindennap megadta nekik ezt a mennyei táplálékot. Azért mondja a Szentírás: Angyalok kenyerét ette az ember (Zsolt 77,25). Mégis, akik azt a kenyeret ették, mind meghaltak a pusztában, ez az étel azonban, amelyet te eszel, az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá (Jn 6,51); ez az örök élet táplálékát nyújtja, s mindaz, aki ezt eszi, az nem hal meg mindörökké (Jn 11,26), mert ez Krisztus teste.
Most hasonlítsd össze te magad, vajon az angyalok kenyere, a manna kiválóbb-e vagy Krisztus teste, amely életet adó test. Az a manna az égből jött, ez annál is magasabbról; az mennyei volt, ez a menny Uráé; arra romlás várt, ha másnapra eltették, ez mentes minden romlástól, és bárki áhítattal ízleli ezt, annak nem árt semmiféle romlás. Az ősatyák számára a sziklából víz fakadt, számodra Krisztus vére folyik; az ő szomjukat csak egy ideig csillapította az a víz, téged ez a vér mindörökre megtisztított. A választott nép fia ivott és tovább szomjazott, te pedig, ha ebből iszol, nem maradhatsz szomjas. Az képletesen történt, ez pedig már valóságban.
Ha csodálod azt, ami csak jelkép, milyen nagy lehet az, aminek jelképét is csodálod. Halljad, hogy valóban előképben történt mindaz, ami az ősatyákkal történt, írva van: Ittak a lelki sziklából, amely kísérte őket, s a szikla Krisztus volt. De legtöbbjükben nem telt kedve az Istennek, ezért odavesztek a pusztában. Ez mind intő példa lett számunkra (1Kor 10,4). Megismerted most, melyik kiválóbb. Mert többet ér a fény, mint az árnyék, többet a valóság, mint az előkép, többet ér a megváltás Szerzőjének teste, mint az égi manna.