Vágyunk-e a Krisztussal való találkozásra?

Úrnapja a szombathelyi Székesegyházban

  1. június 6-án, Krisztus Testének és Vérének ünnepén Székely János megyéspüspök a szombathelyi Székesegyházban mutatott be szentmisét.

A nagycsütörtöki ünneplés a nagyhét hangulata miatt nem tudja az öröm hangulatát kellőképen kifejezni. Ennek az Oltáriszentségben köztünk lévő megtestesült Krisztusnak a lelkes ünneplését szolgálja az Úrnapja. Az ünnepi szentmise után körmenettel folytatódik a liturgia.

A XII. században nagyon elterjedt Berengar Tours-i kanonok (†1088) tévtanítása az Eucharisztiáról: tagadta Krisztus jelenlétét a kenyér és bor színében, és csak jelképes jelenlétet vallott. Bár többször letette az igaz hitvallást, de ezt minden alkalommal visszavonta.

Ebben a légkörben nagy jelentősége volt annak a magánkinyilatkoztatásnak, amelyben Szent Julianna ágostonrendi szerzetesnővér részesült. Az Üdvözítő azt a szándékát közölte vele, hogy a Szentháromság vasárnapját követő csütörtökön külön ünnepe legyen Krisztus Testének és Vérének. Ő ezt 21 év múlva mondta el lelkiatyjának, és csak 37 év múlva, 1246-ban ünnepelték meg először Úrnapját Lüttich városában.

  1. Orbán pápa (1261–64) csak akkor rendelte el az ünnepet, amikor 1264 nyarán tudomására jutott, hogy Bolsenában egy pap kezében átváltoztatáskor a Szentostya vérezni kezdett. A véres korporálét megmutatták a szomszédos Orvietóban tartózkodó pápának, aki ekkor elrendelte az ünnepet. Hirtelen bekövetkezett halála miatt azonban a végleges rendelkezés csak 1312-ben készült el. Ennek ellenére A népi jámborság és a liturgia direktóriuma című instrukció az ünnep elrendelésének dátumát 1264-re teszi. Ebben a lelkileg és szellemileg is nehéz században hihetetlen erőforrást jelentett az Eucharisztia ezen kiemelkedő ünnepe.

Az ünnephez később kapcsolódott a körmenet is. Először csak kehelyben, illetve áldoztatókehelyben vitték az Oltáriszentséget, később már szentségtartót készítettek különleges díszítésekkel. A barokk korban erősödött meg a körmenetek hagyománya, amely mind a mai napig megmaradt.

Az Oltáriszentséget rendszerint a miséző pap vagy püspök vitte díszes baldachin alatt. Az utcák díszítése is az ünnepléshez tartozott. Szebbnél szebb virágszőnyegeket készítettek, és négy oltárnál álltak meg útközben, ahol egy-egy evangéliumi részletet olvasott fel a pap, vagy a diakónus majd áldást adott; utána folytatódott a körmenet. Ennek rendjét a ma is érvényben lévő Rituale tartalmazza.

Isten a testvérünk akar lenni, egy akar velünk lenni, mondta szentbeszédében Székely János. Ezért alkotta Isten a mindenséget: világunk és mi is szeretetből vagyunk. Az univelrum és a mi életünk egyetlen célja, hogy Istennel egyek legyünk, belépjünk a szeretet titkába. Ez teljesedik be az Utolós Vacsorán. A legnagyobb ajándékot adta: önmagát adta a kezünkbe. Ezért született, hogy önmagát áldozatul adja a kereszten, a testét pedig odaadja megtört kenyérként, mindannyiunknak ételül. Vágyott erre Jézus, de fel kell tenni a kérdést, hogy mi vágyunk-e ugynaennyire erre a találkozásra?, mondta Székely János. Bátorított mindenkit, hogy vegyenek részt az Eucharisztikus Kongresszuson, ahol az önmagát nekünk ajándékozó Krisztust ünnepeljük. 

Az úrnapi körmenetet ezúttal a templomban tartották. 

 

VIDEÓ

Play Video