Apakép

Fegyelmezés helyett hiteles jelenlét

Március 19-én ünnepli egyházunk Szent Józsefet, Mária jegyesét, Jézus nevelőapját. Ő az apák példaképe is, ahogy ezt már több pápa is megemlítette tanításában. De milyen a hiteles apakép? Erről készített interjút a Győri Egyházmegye havilapja a Hitvallás még 2018 októberében, amikor Csendes apaforradalom a családokért címmel előadást tartott Léder László Pro Familiis díjas pszichológus a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége meghívására a győri Prohászka Ottokár Orsolyita Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda épületében. A szakembert az előadás témája kapcsán kérdezték.

– Mit jelent az apátlan társadalom kifejezés?

– Az apák nélküli család, illetve a férfiak nélküli nevelési rendszerek gyermekekre ártalmas hatásairól immár több mint ötven éve, 1963-ban jelent meg az első tudományos elemző mű. Alexander Harbord Mitscherlich Úton az apátlan társadalom felé című könyve az első szociológiai jelzés arról, hogy a második világháború utáni Európa a családszerkezetet és a szocializációs intézményi rendszert tekintve rossz irányba indult el, és ezen még időben kellene változtatni. Sajnos mi már látjuk, hogy ez nem sikerült.

– Miért váltak bizonytalanná a férfiak?

– Az alapproblémát sok más szakemberrel együtt abban látom, hogy a 20. század elején az addig létező családmodell – amely a magyar családok jellemző modellje is volt – fellazult vagy megszűnt. Nevezetesen az, hogy az apa és az anya, sőt, több generáció élt együtt, s az apa a mindennapi munkavégzés során nem szakadt ki a családi életből. A hagyományos, mezőgazdasággal, állattartással foglalkozó család tagjai együtt dolgoztak, és nagyon sokszor a gyerekeket is vitték magukkal a munkavégzés helyszínére. Azzal, hogy az édesapák a családjuktól távol végzik a munkájukat, hagyományos szerepüket sem tudják betölteni, hiszen idejük nagy részét nem a családjukkal töltik.

– A média milyen apaképet, férfiképet sugall?

– A nyugati média egyértelműen erősíti az apátlan családképet. Sok népszerű alkotásban nem szerepel apa, vagy csak másodlagos szerepet játszik. Sajnos úgy gondolkodunk a családról, hogy a gyermeknek elsősorban anyára van szüksége, az apa pedig, ha jó apa, akkor segíti az anya-gyermek kapcsolatot.

– Ennek ellenére mégis mikor születhet meg az apaság?

– Arról szoktunk beszélni, hogy egy apának a gyermek első éveiben kell valóban apaként bekapcsolódnia a gyermeknevelésbe. Felvilágosultabb pszichológiai hozzáállással azt szoktuk mondani, hogy az apának ott kell lennie már a szülésnél, még felvilágosultabb álláspont azt képviseli, hogy már a várandósság alatt, én pedig azt vallom, hogy az apáknak már a családtervezésben is meghatározó szerepet kell játszaniuk. Nagyon sokszor múlik az apákon, hogy hány gyermek születik a családba. Az apaság akkor kezdődik, amikor a férfi úgy érzi, hogy gyermeket szeretne.

– Még létezik a gyenge apa és az erős apa képe? Áll még ez az ellentét?

– Igen, létezik. Tennünk kell azért, hogy erős apákká váljunk, azonban ez nem erőt, agressziót, fegyelmezést jelent, hanem jelenlétet, hiteles jelenlétet. Egy apának nem fegyelmeznie, hanem figyelnie kell. Minél több apai figyelmet kap egy gyermek, annál mélyebb lesz a kapcsolata az édesapjával. Az apa szavának, viselkedésének hatása azon múlik, hogy a gyermekek mennyire azt tartják hitelesnek.

– Az apák általában a munkahelyük miatt nincsenek otthon. Hogyan lehet beállítani a magánélet és a munka közötti egyensúlyt?

– Ahány ház, annyi szokás. Tisztában vagyok azzal, hogy sok család kényszerhelyzetben van. Azonban téves az az elképzelés, mely szerint az apa elsődleges feladata az, hogy pénzt keressen. Egy kisgyermeknek ugyanakkora szüksége van az édesapjára, mint az édesanyjára. A várandósságtól a születést követő első hónapokig tartó időszakot szenzitív periódusnak hívjuk: fokozottan igaz, hogy ilyenkor az apának a családja mellett kell lennie. Úgy vélem, a napirendünk tudatos megtervezésével találhatjuk meg a magánélet és a munka közötti harmóniát. Szervezetfejlesztőként látom, hogy az irodákban sokszor késő estig folyik a munka. Ennek az is lehet az oka, hogy a munkatársak nem jól szervezik a napjukat, nem elég fegyelmezettek.

– Mi a helyzet a nagyapákkal? Nekik elvileg van idejük, legalábbis több idejük van, mint az apáknak.

– A modern társadalmakban a nagyapák is abba a helyzetbe jutottak, mint az apák. A nagycsaládokban régen a nagyapáknak meghatározó szerepe volt. Ők voltak a család krónikásai, ők oktatták a kisgyermekeket a mesterségekre. Nekik már nem kellett olyan aktívan részt venni a mindennapi tevékenységben, az volt a feladatuk, hogy a megszerzett tudást, tapasztalatot átadják az utódoknak. A gyerekek a mondókákat, meséket is tőlük tanulták. A gyerekeknek ma is nagyon nagy szüksége lenne a nagyszülői mintára. A házasságra és gyermekvállalásra készülő fiataloknak azt tanácsolom, hogy a gyermekek nevelésébe mindenképpen vonják be a nagymamák mellett a nagypapákat is.

– Mi az Ön által alapított Apa Akadémia célja?

– Akadémiánk küldetése az, hogy az apákat visszacsempésszük a magyar családokba. A másik mottónk pedig, hogy „adjunk bele több apait!” Hiszünk abban, hogy az élet minden területén szükség van az édesapákra, nem csak a gyermekek nevelésében vagy az oktatási intézményekkel való kapcsolattartásban. Akadémiánk Budapesten működik, de rendszeresen tartunk előadásokat, workshopokat vidéken is. Honlapunk a www.apaakademia.hu címen elérhető.

Szerző: Jakab Gábor